Купусина

 

Историја

Kupuszina - Bácskertes a vajdasági szórványmagyarság egyik nyugat-bácskai települése Zombor és Apatin város között, a Dunához közel. A középkorban egy Hetes nevű település létezett ezen a helyen, melyet a régi térképek esetleg Kis Hetes, Nagy Hetes vagy Gyűrű Hetes néven is jelölnek egészen a török uralom végéig. A mai, római katolikus vallású, jobbára palóc eredetű lakosság két és fél évszázada, 1751-től települt Kupuszinára Heves és Nyitra megyéből, valamint jócskán érkeztek lakosok a kalocsai Sárközből is. Kupuszina újratelepítési okmányát 1751. május 14-én írták alá Zomborban. Az akkor ideköltözött 150 magyar és szlovák nemzetiségű család leszármazottai a XIX. század végére annyira megszaporodtak, hogy a lakosság jó részének nem jutott termőföld a szűkre szabott kupuszinai határban. Ez váltotta ki a kupuszinaiak gazdasági kirajzását a közeli árterületekre és pusztákra a Duna mindkét partján Bajától egészen Bácsig, sőt távolabbra is. A legnépesebb a XX. század legelején volt a falu, amikor 3444 ember lakta. 1995-ben többszáz horvátországi szerb menekült is érkezettt a faluba. A falu lakosainak száma 2002-ben 2356 volt, ebből 1857 magyar, 279 szerb és elenyésző számban élnek itt más nemzetiségűek is.

Az 1904. év során magyarosították a település nevét Bácskertesre. Ez a név 1918 végéig volt használatban. Később, 1941-1944-ig újra Bácskertes a falu hivatalos neve, majd az újbóli Jugoszláviához csatolástól máig az eredeti Kupuszina nevet viseli.

Az első templomot 1754-ben építették. A mai római katolikus templom 1808 és 1813 között épült Szent Anna tiszteletére a falu központjában. Emlékezetes esemény kevés volt Kupuszina történetében. Az emlékezet és az írott források is őrzik az 1890. október 2-án, csütörtökön délután fél négy órakor keletkezett falutüzet, mely óriási kárt okozott szinte az egész településen. Ennek a csapásnak az emlékét őrzi s figyelmeztet a veszélyre a kupuszinai templomtoronyban minden csütörtökön délután fél négykor megszólaló emlékharangszó, amely egyedülálló az egész Délvidéken. A falutűz után épült a ma is álló régi iskolaépület, míg az új iskolát az 1980-as évek elején építették.

Туризам и култура

Kupuszina lakosságának főfoglalkozása a földművelés. Sokáig leginkább a konyhakerti termékeiről volt híres a falu, melyeket az akkori Jugoszlávia nagyvárosainak piacain értékesítettek. Jól ismert terméke (volt) a külön fajtaként számontartott kupuszinai vöröshagyma. Napjainkban a gabonatermesztés és a gyümölcstermesztés hasonló mértékben van jelen. Terjedőben van a virágtermesztés is Kupuszinán. A gazdák 1935-ben alapították meg a Pcela földműves-szövetkezetet. Vasúti közlekedése 1912 óta létezik. A falu határának nyugati részén húzódik az 1960-as évek elején kiépített Duna- Tisza-Duna-csatorna.

Kupuszina közigazgatásilag Apatin községhez tartozik, s annak egyik lakott települését képezi. A faluban a közügyek intézését a Helyi Közösség Tanácsa végzi, melynek élén annak elnöke áll.

A falu társadalmi életében fontos szerepük van a helybéli civilszervezeteknek, melyek tevékenysége nagyban hozzájárul a falu arculatának alakításához.

Népi hagyományait máig őrző település Kupuszina, ahol a sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú, de a bácskai németek viseletének hatását is magán hordozó, a magyar nyelvterületen egyedi népviselet még a mindennapok tartozéka; a színes és sok régi népszokást őrző lakodalmak jelentik az ünnepeket; jellegzetes a falu máig megőrzött palóc nyelvjárása, s jellemző rá a megőrzött sok alföldi népdal, népballada, vallásos népének, népi imádság is. Él még a faluban a karácsonyi kántálás-éneklés, a húsvéti zenés locsolkodás hagyománya és más régi népszokás is. A hajdani népélet tárgyi emlékeit őrzi az állandó néprajzi gyűjtemény, azaz a kis falumúzeum.

Szakrális szabadtéri emlékekben Kupuszina a leggazdagabb bácskai település, a legrégebbi emlékműve Nepomuki Szent János szobra 1833-ból való, s a jószágtartók védőszentjének, Szent Vendelnek is itt áll az egyetlen szabadtéri emlékműve a Délvidéken. A nyár közepére eső kupuszinai Szent Anna napi templombúcsú a legismertebb és leglátogatottabb falusi búcsú egész Nyugat-Bácskában.
A Kupuszinára látogatók több oldalról is megközelíthetik a falut. Északnyugatról Zomborból korszerű műúton, délről Apatinból egy másik műúton lehet bejutni a faluba (ez utóbbi utat még jónéhány újabb térkép nem jelöli). Apatinból a Duna gátján kiépített korszerű turisztikai műúton is el lehet jutni Kupuszinára. Ez az út a Duna árterületét szeli át, melynek a folyó felőli oldalán az ősi, többszázéves kocsányos tölgyek, fűzfák, nyárfák rejtekében értékes vadállomány él, míg a Duna holtágai rendkívül gazdagok különféle halfajtákban (különösen ismert a kapitális harcsa). Ezt a természeti kincset Kupuszina most igyekszik idegenforgalmi célokra kiaknázni. A falusi turizmus ilyen formáját a helyben megőrzött színes és gazdag néphagyományok bemutatásával tesszük színesebbé az érdeklődők számára.

 

Извор: http://www.kupusina.org

Галерија